Hát igen.
Az első komolyabb bejegyzésem súly problémában és nem garantálom, hogy az utolsó.
Egyetlen, drága Erikámnak öntöttem ki a szívem, aki azt javasolta, jöjjek és osszam meg a nagyvilágnak. Csak így tudok szembenézni a nagy mumussal, nem igaz?
Kezdjük onnan, hogy vége lett a sulinak. Apa jött értem, hogy hazaköltöztessen a kollégiumból. Semmi Szia, mizu nagylány? - vagy bármi, az egyetlen mondatot mondta ki, ami igazán haza tudja vágni az ember lányát.:
Le kell fogynod.
Hupp. Első könnycsepp.
Nem ez volt az első ilyen mondat, szóval nem vertem nagy dobra. De, mikor anya felhívott útközben, miszerint.: Szia, mostantól fogyókúrázol. Kitaláltunk neked egy edzéstervet. - elöntött a színtiszta rémület.
Hupp. Második könnycsepp.
Az első hónapban rendszeresen futottam, felüléseztem és próbáltam odafigyelni arra, mit eszem.
Újdonságot mondok: szart nem ért.
De nem is ez benne a legszörnyűbb, hanem az, hogy az anyád mindennap odamegy hozzád, kitárja a karjait és te azt hiszed meg akar ölelni, holott csak a felesleget akarja csipkedni rajtad, mert ez segít. Közben pedig azt mormolja, hogy Fannika, régebben olyan szép voltál.
Kiabál veled, hogy Ő csak segíteni próbál és, hogy te mindig eltaszítod magadtól és, hogy neki elege van. Persze, ha más - mondjuk egy kolléga vagy egy rokon azt mondja, hogy Fanni, mintha fogyott volna, anya csak annyit mond, hogy igen odafigyel magára. Persze mi nem erőltetjük. Úgy szeretjük, ahogy van.
Tényleg? Nem vettem észre.
Hupp. Harmadik és negyedik könnycsepp.
Arról ne is beszéljünk, hogy a mai nap folyamán új módszert próbáltam ki.: hulla-hopp karika, amibe só van öntve. - halálos módszer, csak óvatosan.
De jó megoldás, mivel edzőteremben ajánlották és láthattad a király eredményt.
Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy csak akkor működik, ha tudsz hulla-huppozni. Kiderült, hogy nem tudok. Pedig hét évesen iskola versenyt nyertem! Basszus!
Míg anya menőzött, hogy Ő mit és hogy tud, én csak arra a sablon mondatra gondoltam, miszerint nyíljon meg alattam a föld és nyeljen el, mondjuk örökre. Megpróbáltam megcsinálni több-kevesebb - inkább kevesebb - sikerrel. Igaz, a végén már csak azért voltak fájdalmaim, mert rengeteget kellett hajolgatni azért az idióta karikáért.
Nem igaz, hogy ennyit nem tudsz. és Mindenki meg tudja csinálni! mondatok többszörös ismétlése után döntöttem úgy, hogy befejezem. Leültem Kínos nézni az első évadtól kezdve.
Sadie a favorit, mivel az elején Ő sem volt az a piszkafa fazon, azonnal a szívembe lopta magát és azt hiszem, az ötödik vagy a hatodik részben lévő monológja miatt örökre megszerettem. Annyira igaz és szívbe markoló volt, hogy azonnal elbőgtem magam.
Lehet, hogy Te kedves Olvasó csodás alakkal vagy megáldva. Örülj neki. Elhiszem, hogy neked is sokat kellet és kell érte tenned a mai napig. De a mi térfelünkről ez abszolút nem úgy látszik. Innen nézve a Te életed marha egyszerű.
Rajtunk kívül senki sem tudja és senki sem érzi, milyen érzés úgy felkelni, hogy még mindig kövér vagy. Hogy hiába próbálsz ki bármilyen módszert, egyszerűen nem használ. Hogy inkább nem eszel a családod vagy társaság előtt, hogy elkerüld a lesajnáló és undorodó tekinteteket. Senki sem tudja, milyen érzés sovány emberek között élni, vagyis hogy mekkora megpróbáltatás érzelmileg. És maga a tény egyszerűen kiborító, hogy vannak emberek, akik bármit tesznek vagy éppenséggel esznek mindig tökéletesek maradnak - és ezzel szemben itt vagyok én és talán Te is.
Hupp. Ötödik és hatodik könnycsepp.
Van egy zsepid? Nincs?! Ne már, Te nem könnyezted meg ezt a szart?
Hát ja, érdekes egy világ, de van, hogy nem tehetünk a sorsunk ellen semmit sem.
Mondhatni, azóta nem vagyok toppon érzelmileg és már a FailArmy videókon sem nevetek annyira, mint korábban, de kell egy kis idő, mire kiheverem ezt a kurva nagy pofont.
Kitartás nekem és talán Neked is, ha szükséged van rá.
2014. július 14., hétfő
2014. július 12., szombat
Üzenet Unalomfalváról.
Unalooooooooooooooooooooom.
De komolyan.
Semmi és semmi nem történik. Egyáltalán mit jelent az, hogy semmi? Kevesebb mint egy kutyaszar vagy több, mint egy légyfing? Na tényleg unalom van, ha ilyen gázul próbálom meg megfogalmazni a semmit, amely a napjaimat jellemzi lassan két hete.
Így van emberek, ez a nagybetűs Vakáció, amit mindenki várt. Tervben voltak és vannak a hatalmas bulik, a nagy edzések, az ivás, a dugás, a relaxáció, a nyaralás, a napozás, a strandolás, a nyári meló és még sorolhatnám. És ebből rohadtul nem lesz semmi sem. De semmi gond, tervezgessünk máshoz amúgy sem értünk túlságosan - így van, a VB-re gondolok. Itt ülök vasárnap 22:39-kor - június 22-én - és Neked írok, viszont Te valószínűleg ezt a bejegyzést, két két múlva, mondjuk pénteken fogod olvasni. Ha egyáltalán eljutsz eddig a sorig és nem zártad be már a légyfingos résznél.
Csuriba az ujjakat és reménykedjünk, hogy kemény és kitartó ember vagy!
Nagyjából egy hónapja tart a nyári szünet, ami szerény személyemnél azt eredményezi, hogy a hét minden napját itthon töltöm. Ennek következtében azt történik, hogy napjában tíz beszólást kapok apától, kilenc életemben nem látott ember jön be hozzánk kérni valamit, nyolcszor mosogatok el egy nap, hét percet töltök a napon, hatszor hívnak fel diákmeló kapcsán, ötször nézem meg a bizonyítványom míg betölt a gép, négyszer veszek össze anyummal, három könyvet olvasok el egy nap, kétszer megyek neki az ajtófélfának és egyszer harap meg a kutya.
Ez lehetne az új számlálós dal! Szorítsunk, hogy felfedeznek.
Rengeteg következtetést vontam le, tényt állítottam fel - tehát valójában semmit nem csináltam, kivéve azt a két hetet, mikor meggyet kellett szedni. Nem tudom, Te kedves olvasó szedtél-e már meggyet, de maradjunk annyiban, hogy nem a legélvezetesebb meló június közepén, hetven fokba egy kertben, ahol nincs klíma gyümölcsöt szedni, egy kurva magas fáról. Volt néhány dolog, amire rájöttem.:
A semmi igazából olyan, mint egy nyeletlen bicska penge nélkül.
Lőjetek le.
Azt hiszem, gyorsan elbújok, nehogy valaki ezután a szarság után tényleg kicsináljon.
De komolyan.
Semmi és semmi nem történik. Egyáltalán mit jelent az, hogy semmi? Kevesebb mint egy kutyaszar vagy több, mint egy légyfing? Na tényleg unalom van, ha ilyen gázul próbálom meg megfogalmazni a semmit, amely a napjaimat jellemzi lassan két hete.
Így van emberek, ez a nagybetűs Vakáció, amit mindenki várt. Tervben voltak és vannak a hatalmas bulik, a nagy edzések, az ivás, a dugás, a relaxáció, a nyaralás, a napozás, a strandolás, a nyári meló és még sorolhatnám. És ebből rohadtul nem lesz semmi sem. De semmi gond, tervezgessünk máshoz amúgy sem értünk túlságosan - így van, a VB-re gondolok. Itt ülök vasárnap 22:39-kor - június 22-én - és Neked írok, viszont Te valószínűleg ezt a bejegyzést, két két múlva, mondjuk pénteken fogod olvasni. Ha egyáltalán eljutsz eddig a sorig és nem zártad be már a légyfingos résznél.
Csuriba az ujjakat és reménykedjünk, hogy kemény és kitartó ember vagy!
Nagyjából egy hónapja tart a nyári szünet, ami szerény személyemnél azt eredményezi, hogy a hét minden napját itthon töltöm. Ennek következtében azt történik, hogy napjában tíz beszólást kapok apától, kilenc életemben nem látott ember jön be hozzánk kérni valamit, nyolcszor mosogatok el egy nap, hét percet töltök a napon, hatszor hívnak fel diákmeló kapcsán, ötször nézem meg a bizonyítványom míg betölt a gép, négyszer veszek össze anyummal, három könyvet olvasok el egy nap, kétszer megyek neki az ajtófélfának és egyszer harap meg a kutya.
Ez lehetne az új számlálós dal! Szorítsunk, hogy felfedeznek.
Rengeteg következtetést vontam le, tényt állítottam fel - tehát valójában semmit nem csináltam, kivéve azt a két hetet, mikor meggyet kellett szedni. Nem tudom, Te kedves olvasó szedtél-e már meggyet, de maradjunk annyiban, hogy nem a legélvezetesebb meló június közepén, hetven fokba egy kertben, ahol nincs klíma gyümölcsöt szedni, egy kurva magas fáról. Volt néhány dolog, amire rájöttem.:
- A meleg, citromos Kristályvíznek olyan íze van, mint a hideg, citromos Borsodinak.
- A meggyszedés körülbelül olyan, mint prostinak lenni. Kapsz érte pénzt, de az eléggé szezon és fajta függő és eléggé kellemetlen meló.
- Teljesen mindegy, hogy egy kétméteres fáról vagy egy tizenhárom fokos létráról esel le. Ugyanannyira fáj.
- Nem szabad maximum hangerőn zenét hallgatni meggyszedés közben, mert nem hallod, mikor azt kiáltják, hogy Dől a fa!
- Amikor megkérdezed a szüleidet, hogy mit segíts Nekik és azt válaszolják, Semmit, pihenj csak! - igazából arra gondolnak, hogy takarítsd ki a házat, moss fel, pucold meg az ablakot, fürdesd meg a kutyát és ha két mosogatás között van időd, nyírd le a füvet.
- Amikor azt mondják, hogy a halastó már elég koszos és ráférne a frissítés semmiképpen ne nézz rájuk! Azt hiszik önként jelentkezel.
- Amikor azt mondják, hogy fogynod kellene nem arra gondolnak, hogy nehogy egyedül halj meg, hanem arra, hogyan lesz unokájuk, ha csúnya vagy.
- Mindig neked fognak szólni, hogy csinálj meg valamit, holott ők vannak a legközelebb ahhoz a bizonyos valamihez.
- Amikor azt mondod, hogy Ahj, nincs pénzem pedig a srácokkal be akarunk ülni valahová! azt fogják javasolni jelentkezz diákmunkára.
A semmi igazából olyan, mint egy nyeletlen bicska penge nélkül.
Lőjetek le.
Azt hiszem, gyorsan elbújok, nehogy valaki ezután a szarság után tényleg kicsináljon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)