Először is, miért ír egy tizenhét éves lány naplót?
Mert nincsenek igaz barátai? Talán.
Nincs senki, aki meghallgassa Őt? Előfordulhat.
Van mit kiteregetnie a szerelemi életéről? Nálam, tuti nincs ilyen "gond".
Vagy ez segít az illetőnek abban, hogy egy valós, mindentől önállósított képet kapjon a napjáról, a barátairól az életéről, leginkább önmagáról? Valószínű.
Vagy szimplán unatkozik és ez egy jó elfoglaltság? Majd meglátjuk.
Nos hát a nagy elmélkedés után, sziasztok!
Mindenkinek köszönöm, aki benézett ebbe a blogba és vette a fáradtságot, hogy az én unalmas életemről, szokásaimról, véleményeimről, nézeteiméről - vagyis rólam olvasson. Nyilvánvalóan nem lesz ennek a blogomnak akkora nézettsége, mint egy fanfictionnek, de miért ne kezdhetnék bele?
Gondolataim és véleményem van, amit nem félek kimondani.
De ugyebár, mint mindennek, ennek a blognak is megvan a maga saját kis története. Egy ötlettel indult minden, miszerint teszteljem az olvasóimat, mivel felmerült bennem és a barátnőmben az a kérdés, hogy miért olvasnak minket? Mert életünk első blogja, egy 1D-s 18+-os blog volt? Vagy, mert tényleg jól írunk? Ezért is csináltam egy kamu g-mail-t, mellyel regisztráltam a blogspotra. Így kezdődött rövid és semmit nem érő, pályafutásnak nem nevezhető létezésem, Phoenix Rock néven. (Bár a név még mindig full jó) Amiről azóta tudomást sem vettem. A végén elvetettem az ötletet, miszerint új "íróként" törjek be a köztudatba. Így jegeltem az életemről szóló blogot. A születésnapomra a barátnőmtől egy gyönyörű, bársonyborítású, kötött naplót kaptam. Hadd ne mondjam, durván három napról van benne bejegyzés, mivel nincs kedvem leírni a dolgokat. Mindezt nem azért mert nincs miről írni. De olyan semmitmondó mondatokat beleírni abba a gyönyörű füzetbe?
Kizárt.
Megmarad blogötlet-naplónak.
Aztán rájöttem, hogy azt akarom, hogy rólam olvassanak. Az szeretném, hogy tudják mi van velem, amihez nem szégyellem a nevem és arcomat adni.
De nagyjából szerintem mindez elég "bevezetőnek".
Annyit szeretnék még mondani, hogy egy nagyon kedves és tehetséges barátnőm; Bea, fog az életem szereplőiről, valamint rólam rajzokat készíteni, amelyet igyekszek minél hamarabb felrakni, hogy a blogom minél barátságosabb, szerethetőbb legyen. Akárcsak én, de ebből a mondatomból már csak az egoizmus szólt. :)
Remélem velem tartotok majd és néhány hozzászólást, észrevételt majd a kapok.
Köszönöm, hogy itt jártál. :)
Adios amigos.:
Fannii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése