Üdv megint itt! Mint láthatjátok ismét elememben vagyok, amit a legjobb barátaim támogatásának köszönhetek.
Kösz csajok! Olyanok vagytok nekem, mint a csoki. Imádom, hogy mindig mellettem vagytok és számíthatok rátok, de bőgök, amikor nem talállak benneteket a szekrényben!
Nos, mielőtt mindenki pánikba esik, hogy egy adag magyar tételt kap tőlem, gyorsan magyarázkodni kezdek. A bejegyzés címe, a legjobb barátnőm - Jennii T. - fejéből pattant ki. Nem, nem egy összehasonlítást kaphattok, miszerint ki extrovertált vagy introvertált. Ez a bejegyzés Róla és rólam szól, és a közöttünk kialakuló őszinte barátságról. Itt van olvashatjátok eredetiben.: Katt.
De mivel nem vagyok az a fazon, aki szó nélkül hagyja a dolgokat, íme.: én így láttam az egymásra találást.
***
Minden 2011 szeptemberében kezdődött, abban a pocsék iskolában. Mivel kollégista voltam, vagyok és nagy valószínűséggel még leszek egy darabig, már korábban átláthattam - nagyjából - ezt az egész zűrzavart, amibe nyolc év után hirtelen belepottyantunk. És nem mondhatom azt, hogy tetszett. Nyolc évet töltöttem együtt a legjobb barátaimmal, egy olyan közösséget kellett otthon hagynom, ami nagy nehézségeket okozott. Sosem voltam az a könnyen barátkozó típus, és több volt a fiú barátom, mint lány. Mennyire volt gáz, hirtelen három lánnyal összezárva egy háromszor három négyzetméteres szobában? Főleg úgy, hogy két csaj nagyjából tizennégy éve ismerte egymást, legjobb barátnők voltak. A harmadik... na ez vicces eset. A nagy bemutatkozás.:- Szia, Fanni vagyok. Nyírparasznyáról jöttem. És Te? - kéznyújtás, majd egy széles vigyor, amibe néhány másodperc után belesajdul az arcod.
A csajszit nevezzük... Juhdifhkának.
- Hmm, Juhdifhka vagyok. Pcszszzsppp-ről.
- Már bocs, honnan?
- Pcszszzsppp-ről.
De a legrosszabb, hogy a saját apád húz hátrébb onnan és csak annyit mormol a füledbe.:
- Hagyd. Ne kérdezz többet. Az arca és az anyja alapján, hajlamos a gyilkosságra.
Szerinted mennyire voltam beszarva az első naptól?
Az első napon egy szoknyában, egy fehér blúzban, kényelmetlen cipőben, Juhdifhkával az oldalamon beslattyogni a suliba, több volt, mint gáz. De a legrosszabb mégis a magány volt. A tudat, hogy nehezen barátkozol, nem vagy topmodell, nincs menő telefonod, és legszívesebben farmerben vagy és arról ábrándozol, hogy belebújhatsz a sportcipődbe nem igazán könnyítette meg a barátkozós dolgot olyan emberekkel, akiknek a csípője akkora, mint a te combod. Ráadásul melletted egy szőke óriás ül, és nem zavartatja magát abban, hogy bámuljon valakit. Bámulás közben elfelejt pislogni? Ugyan ember, szokj hozzá!
Szóval melletted az óriás, mögötted két kuka csaj, te pedig szoknyában feszengsz. Az osztály "menőbb" része hátul tolja az ívet, és a nyári bulikat, piálásokat beszélik meg és, hogy mennyire menő, hogy Ombre (nevezzük így) megcsinálta az osztálycsoportot. Ekkor jöttem rá, hogy csak én nem tudtam, hogy milyen osztályba kerülök. Az oké volt, hogy 'c' - és ki is fújt a tudásom. Nagy visítás hátul és a bandavezér körülállása imádása. Azonnal elfordultam onnan, és csak arra tudtam gondolni, hogyha délután beszélek anyával telefonon el ne bőgjem magam, mert csak fölösleges fájdalmat okoznék neki. És ekkor jött be Jennii.
Persze se a nevét, semmit nem tudtam róla. Először annyit érzékeltem, hogy egy kicsi, hosszú hajú, lány lép be az ajtón. Megtorpant és azonnal bevágódott az első szabad helyre. Ezek után nem sokat láttam, mivel Kobi - a másik magas csaj totál kitakarta. Két hét némaság után, mivel első padban ültem, a tanár megkért, hogy írjam össze az osztálynévsort, mivel valami idióta fénymásolat rám volt bízva. Francokat. Így bevágódtam az első szimpatikus helyre, nevezzük Schoffschur mellé.
- Tudjátok a többiek nevét?
Jenni elővette a füzetét és azonnal diktálta a neveket.
Azt hiszem innen kezdődött el minden. Innentől kezdve lettünk megállíthatatlanok.
 |
| Én legalább kerestem magunkról egy tisztességes képet, te segg! |
Annyi minden történet, annyi minden miatt érzem azt, hogy igaz barátra leltem Jenniben, hogy sokáig tartana mindent felsorolni. Nagy részére nem emlékszem tisztán, de hozzá mindig jó emlékek fűződnek. Most gondolhatod azt, kedves Olvasó, hogy ilyen nincs. Mármint, hogy nem állíthat ilyet az ember két hét ismeretség után. És ez teljesen így van. De, ha két ember között ennyi hasonlóság, és ekkora összhang alakul ki percek alatt, akkor az nem véletlen, nem igaz? Még ha nem is voltam benne száz százalékosan biztos, kilencvenkilencre tudtam, hogy nem fogjuk elfelejteni egymást azzal a nőszeméllyel, aki életemben először apázott nekem. Természetesen, mint minden baráti társaságnak, nekünk is megvoltak a saját vicceink és sosem voltunk annyira szégyenlősök, hogy ne röhögjünk, röfögjünk és nyerítsünk mások előtt.
Hülyének néznek? Kapják be, ha nem értik a poént!
Minden nap szó szerint folyt a könnyünk. Szünetekben kártyáztunk és lejártunk a törzshelyünkre.; az oxiba.
Mit csinált két hülye ember?
Nézi a jó pasikat és idióta beceneveket talál ki nekik, hogy akkor is áradozni tudjanak róluk, mikor azok a bizonyos személyek a közelben vannak. Aztán mi történik, ha ilyen hülye gondolatokkal ülsz a fejedben egy unalmas órán?
Leírod őket egy füzetben, majd a becézett pasik között egy mini olimpiát indítasz.
Igen, nálunk megtörtént.
Jennivel mindig önmagam lehetek. Sosem kellett megjátszanom magam mellette, mert elfogadta, hogy nem vagyok normális. Sosem éreztette velem azt, hogy nem vagyok tökéletes. Nem felületes és elfogad. A személyiségem olyan részeit is előcsalogatja belőlem, amiről sosem álmodtam.
Sosem készültem fel arra, hogy öt srácért annyira rajongani fogok, mint most. Nem hittem volna, hogy Bécsben és plakáttal fogok pózolni, csak azért mert jól néz ki rajta a pali. Álmomban sem hittem volna, hogy megszállottan kutatok egy Rozgonyi Gábornak nevezett fiú után, akit a Szentkirályi ásványvíz flakonján láttam. Azt meg főleg nem hittem volna, hogy az ujjaim egy-egy srácot jelölnek majd, akiket távolról figyelek és csodálok. Fel sem merült bennem, hogy egy idióta vámpíros filmen bőgni fogok, magam sem tudom miért. És, ha valaki azt mondja nekem, hogy egyszer egy napon, mikor a kedvenc bandád mozi filmjére mész, szakadni fog az eső, az esernyőt kicsavarja a kezedből a szél, szarrá ázol, és minden veled szembejövőnek, akinek van esernyője, azt fogod ordibálni.: Remélem beléd csap a villám! - azt mondtam volna, te hülye vagy haver!
És mégsem, mindezt megtettem. Veled Jenni, a legjobb barátnőmmel.
És azt sem hittem volna, hogy írni fogok. Ezt az életcélt is Neked köszönhetem. Ha valahogy nem jön el a Jake és Jessica sztori, nem biztos, hogy itt tartanánk és nagy valószínűleg nem hasonlítanánk magunkat Petőfihez és Aranyhoz.
Igen. Ezekre nem lettem volna képes egyedül. Ehhez Te kellettél Jenni. Te vagy rám jó és néha rossz hatással - de persze ez fordítva is igaz. Nem lehetek eléggé hálás, sem a sorsnak sem az osztályfőnöknek, hogy engem bízott meg azzal a hülye listával. Lehet, hogy nem így alakulnak a dolgaink. De, ne pazaroljunk ilyen sok szót, a mi lett volna ha dolgokra.
Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy bármi történjen is. Hogy segítesz, hogy kiállsz mellettem, támogatsz, biztatsz, hogy, hogy egyszerűen velem vagy.
Köszönöm, hogy az életem része lettél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése