Így készült.: 18+ 1D *KE* sztorik.

Még ketten.: http://181dke.blogger.hu/
Majd egyre többen.: http://181dke.blogspot.hu/

Ebben a bejegyzésében - mint a címben is láthatjátok - az első blogomról olvashattok. Oké, szám szerint ez a második blogom, mert ugyebár volt a Nessa's life, de a törölt blogra már nem vesztegetnék szót, a

Woop-woop.

második pedig a Jennivel közösen írt, 18+ és 1D KE sztoris blog, aminek már nem vagyok "jogos tulajdonosa".
Hát igen, ezt már annyira rejtélyesen írtam, hogy kénytelen vagyok leírni - amúgy is leírtam volna semmi pánik, szóval csapjunk bele és vegyétek elő a popcornt.
Nos, 2012. október huszadikán látta meg a blogunk a napvilágot, mely eredetien a 18+ és *KE* sztorik nevet kapta. De tényleg fika nélkül mondom. Jenninek és nekem annyira egyértelmű volt ez a név, hogy kár lett volna az időnket arra pazarolni, hogy valami hülyeséget kitaláljunk. Ez megmutatta a valóságot valamint a blog témáját. Ketten kezdtük és nem ketten fejeztük be.
Hogy értem? Majd meglátod.
Szóval a hirtelen fellángolás után, létre is hoztuk a blogot, még az akkor menőnek számító blogger.hu-n. Jenni megírta a köszöntőt és belevetettük magunkat az írásba. Vagyis inkább Jenni számára volt kemény dolog, mivel ez egy perverz blog, annak is kellett lennie. Ehhez viszont perverz sztorik kellettek, amiért ugyebár Jenni felelt. És Isten látja a Directionereket, mindegyiket - rágjam meg a szívüket - eléggé mocskos fantáziával áldotta meg a sors. Így majdnem minden Jennire hárult. Mikor beszéltük, hogy milyen nehéz, mert mennyi kérés van, mennyi gond, hogy más 1D-s blogok ötletét lopjuk - persze minden csak hülye képzelgés, basszus, hogy perverz bloggal találkoztál már?; én is úgy tettem mintha nehéz lenne. És annak is tűnt, de most látom igazán, hogy minden kedves társírómra hárult. Innen is bocsesz csajszi! 
Szóval sajnáltuk egymást, miközben próbáltuk minél gyakrabban frissíteni a blogot. Az én feladatom a *KE* sztorik írása volt. Mielőtt bárki elítélné, egyáltalán nem könnyű ilyen kis piszkokat írni. Komolyan, próbáljátok ki. Egy rövid, ám annál többet mondó sztorit alkotni, ami romantikus és ne abból álljon, hogy az 1D egyik tagja és Te, mint modell vagy csupán egy rohadt jól kinéző csaj, egymás szemébe néztek és bumm, csók, szex, házasság majd gyerek. Vagy az utolsó kettő esetleg felcserélve. Igyekeztem jó sztoriakt írni, vagy egyszerűen kimásoltam egy facebook-os oldalról valami szemetet és annyi. Nem fektettem bele valami sok energiát, de nem is igazán bánom. Egy idő után, mindig az 1D-vel, az őrült rajongókkal foglalkozni, meg a sok dumával, hogy elloptad az ötletem, meg neeem, Te loptad el az én ötletemet és, hogy mindig tudtára kelljen adni az olvasónak azt, hogy tinédzser vagyok, hogy nekem is van családom, életem.
Fárasztó volt és feladtam. Talán túl korán.
Jennii próbálkozott azzal, hogy megmentse a "gyermekünket", így felvette a csapatba Szikrát. Kedves, lelkiismeretes író, elismerem. De nem ismertem, sőt igazából a mai napig nem ismerem. Megcsinálta az új oldalt a blognak, amit talán Te magad is jól ismersz, megcsinálta a design-t, hirdette a blogot. Jó munkát végzett és én ezzel be is fejeztem. A kollégium révén és az akkor, gagyinak számító LG telefonommal esélyem nem volt netezni, így sok mindenből kimaradtam. Elhalasztottam olyan dolgokat, amelyek nagy szerepet játszottak a blog alakulásában, valamint az én elhelyezkedésemben is.
Többé nem voltam tag.
Biztos nem szándékosan nem vettek rólam és az én szerepemről tudomást, de kezdtem eltűnni a csoportból, a szavam már nem volt lényeges. Amúgy is mindig Jennivel értek egyet, ezért is megy a mai napig jól a közös munka. Szép lassan eltűntem.
Jöttek-mentek az új írók, és büszkén mondták, hogy; Igen, én vagyok az új szerkesztő. De nem voltak azok, vagyis én nem tekintettem őket annak. Alapjában véve egy önző ember vagyok - hú, ez volt aztán az Edward Cullen-es mondat - és valamilyen szinten úgy éreztem, elvettek tőlem mindent. Nem utálom a jelenlegi írókat, cserkészbecsszó, egyszerűen nem tartoznak ahhoz a kiinduló ponthoz, mint én Jennivel, így egy pöppet betolakodó hatást érnek el nálam.Talán Te, aki mindezt olvasód, egy ugyanilyen "betolakodó" vagy, és ha nem érzed jogosnak a szavaimat, és esetleg megsértődtél; elnézést kérek. Mindez az én meglátásom és tényleg, még egyszer bocs, ha mindezt a szívedre vetted.
Na igen, a mai napig szép a blog, frissül, magyarul mondva jól megy a szekér. Bár a lila nekem a mai napig nem jön be igazán. Én magam, tényleg nem lehúzás, de sehogy sem lehet, jól kijönni ebből a bejegyzésből; nem érzem jónak. Sosem voltam perverz sztori fan, annak ellenére, hogy olvasok ilyen könyveket és Jenni nekem is írt egy ilyen sztorit, amit imádok. Áá, mindegy, már csak az ellen érzet beszél belőlem a többi íróval szemben, akit nem is ismerek. Így nem vagyok már írója és állandó tagja, a 18+ 1D Ke* sztoris blog szerkesztőinek.
Lényeg a lényegben, nem sajnáltatni akartam magam, semmi. Le akartam írni a történetünket, a blog történetét, mivel nagy szerepet játszott ez a blog abban, hogy most itt rólam olvashassatok - ki örül neki, ki nem.
Végezetül annyit mondanék, hogy köszönöm Jennii. Elképesztő büszke és hálás vagyok, hogy ennyi idő után sem adtad fel az álmunkat!